A Liverpool Echo 6-ost adott neki. A The Independent és a Liverpool.com 7-est. Mi 10-est. Nem azért, mert Szoboszlai Dominik hibátlanul játszott a Tottenham ellen. Éppen ez az egész történet lényege.
Kezdjük azzal, amin nincs mit szépíteni.
Szoboszlai a 62. percben állt be. Eladott labdákat. Volt rossz döntése. Nem minden megmozdulása sikerült.
Ha valaki visszanézi azt a bő félórát, és kizárólag arra kíváncsi, hogy mennyire volt kiegyensúlyozott a teljesítménye, teljesen érthető, ha nem jut eszébe a tízes osztályzat.
A Liverpool Echo sem jutott el odáig. Hatost adott a magyarnak, és úgy látta, a beállása nem volt különösebben meggyőző – egészen addig, amíg be nem bombázta a Liverpool harmadik gólját.
A The Independent 7-est adott. Náluk is szerepelt az ellenpont: Szoboszlai előtte elrontott egy lehetőséget, amellyel már korábban lezárhatta volna a meccset.
Aztán jött a lövés.
És az értékelésben ez volt a lényeg: micsoda gól volt ez egy mérkőzés végleges eldöntésére.
6-os, 7-es? Védhető
A Liverpool.com szintén 7-esre értékelte Szoboszlait. Ők külön megjegyezték a labdaeladásokat, a kissé furcsa, hullámzó beállást, ugyanakkor a presszingjét és néhány jó megmozdulását is.
Majd természetesen a végén ott volt a szenzációs gól.
És itt érdemes valamit leszögezni: szerintünk egyik angol lap sem osztályozott rosszul.
Ha a klasszikus módszert használjuk, végigmegyünk a passzokon, a labdavesztéseken, a párharcokon, a jó és rossz döntéseken, akkor a 6-os vagy a 7-es teljesen védhető.
Csakhogy mi ezen az estén egy másik kérdést is feltettünk.
Aztán jött a 91. perc
Mekkora nyomot hagyott Szoboszlai ezen a mérkőzésen?
Erre már egészen más a válasz.
Eladta a labdát. Nem játszott tökéletesen.
Aztán a 91. percben meglátott egy labdát, és nagyjából úgy döntött: miért ne?
És rálőtte.
A következő másodpercekben a csapattársak a fejüket fogták, az Anfield ünnepelt, a felvételek pedig bejárták a sportvilágot.
Ez az a része a futballnak, amit semmilyen statisztikai táblázat nem tud teljesen visszaadni.
Mert a futball nem csak sikeres passzokból áll. Nem csak megnyert párharcokból. Nem csak xG-ből, progresszív labdacipelésekből vagy labdavesztésekből.
Vannak pillanatok.
Olyanok, amelyeket egy tízéves gyerek másnap megpróbál ugyanúgy ellőni az iskolaudvaron.
Olyanok, amelyek után a csapattársak nem elemzik a végrehajtást, hanem egyszerűen a fejükhöz kapnak.
Olyanok, amelyek miatt egy játékosból példakép lesz.
Ezért lett nálunk 10-es.
Nem azért, mert azt akarjuk állítani, hogy Szoboszlai minden labdaérintése hibátlan volt. Nem volt az.
Nem azért, mert ő játszotta a pályán a legjobb kilencven percet. Nem is játszott kilencven percet.
És nem azért, mert a 6-os vagy a 7-es nevetséges osztályzat volna. Egyáltalán nem az.
Ezért szeretjük a játékot
Hanem azért, mert volt azon az estén egy pillanat, amelyben benne volt szinte minden, amiért ezt a játékot szeretjük.
Bátorság. Önbizalom. Technika. Egy kis őrület.
És egy labda, amely úgy szállt a kapuba, hogy utána mindenki ugyanarról beszélt.
Nem Szoboszlai teljes meccse volt tökéletes. A pillanata volt az.
A tökéletes pedig 10-es, nem?
(A nyitókép AI-generált fotó)
