Két Nemzetek Ligája-mérkőzés, egy pont, nulla magyar gól. A válogatott támadójátékának problémáit több oldalról is elemezték az elmúlt napokban, és három különböző írás Szoboszlai Dominik szerepénél találkozik össze. A megoldási javaslatok nem teljesen azonosak. A közös kérdés viszont világos: hogyan lehet úgy használni a csapatkapitányt, hogy ne neki kelljen egyszerre felépítenie és befejeznie a támadásokat?
A Nemzeti Sport, a Telex és a HVG más irányból közelítette meg az Ukrajna és Észak-Írország elleni két mérkőzést. Érdemes ezért nem egyenként szemlézni a három írást, hanem egymás mellé tenni, mit mondanak Szoboszlai helyzetéről.
A kép nem fekete-fehér. Nem arról van szó, hogy egyetlen rosszul megválasztott poszt miatt akadozik a magyar támadójáték. Inkább arról, hogy Szoboszlai hol kapja meg a labdát, kik tudnak kapcsolódni hozzá, és mennyi feladat marad rá addig, amíg a támadás eljut a veszélyes területre.
94 labdaérintésből 66 lett
A Nemzeti Sport elemzése az egyik legbeszédesebb számmal indítja el ezt a gondolatmenetet.
Szoboszlai az Ukrajna elleni találkozón 94-szer ért labdába, Belfastban viszont 28-cal kevesebbszer, vagyis 66 labdaérintéssel zárt. Mindezt úgy, hogy az északírek ellen összességében többet birtokolta a labdát a magyar válogatott.
Az ukránok ellen papíron visszavont kilencesként szerepelt, de a mérkőzés során sokszor eltávolodott a kaputól. Visszalépett labdákért, és jelentős részt vállalt az előkészítésből is: a Nemzeti Sport három kulcspasszt és egy lövést emel ki nála.
Belfastban másképpen jelentkezett ugyanaz a dilemma. Az északír letámadás és az akadozó magyar támadásépítés miatt nehezen jutott el hozzá a labda, ezért ismét vissza-visszalépett a középpályára.
A Nemzeti Sport megfogalmazásának lényege, hogy Szoboszlai nem tud ugyanabban a támadásban mindenütt ott lenni. Ha ő segít megszervezni az akciót mélyebbről, szükségszerűen nehezebben érkezik meg annak végére a kapu közelébe.
A lap szerzője ezért két egyértelműbb szerepet is felvet: mélységi irányítóként vagy klasszikus tízesként nézné meg a csapatkapitányt.
A Telex más oldalról közelít: hogyan kerül egyáltalán lövőhelyzetbe?
A Telex írása nem elsősorban Szoboszlai kezdőpozícióját teszi a kérdés középpontjába.
A lap szerint új helyzettel kell megbirkóznia a válogatottnak: az ellenfelek fokozott figyelmet fordítanak Szoboszlaira, miközben Marco Rossi csapata egyelőre nem találta meg, hogyan tudják a többiek tehermentesíteni.
Ez különösen a támadóharmadban válik fontossá. Szoboszlai rúgótechnikájából akkor lehetne igazán profitálni, ha a társak rendszeresen olyan helyzeteket teremtenének neki, amelyekből kapura tud fordulni vagy lövést vállalni.
A Telex éppen ezt hiányolja: nem látszanak azok a tudatos mozgások, amelyekkel Szoboszlait folyamatosan lövőhelyzetbe lehetne hozni.
Ez már túlmutat azon a kérdésen, hogy nyolcas, tízes vagy hamis kilences legyen-e. Hiába kerül papíron közelebb az ellenfél kapujához, ha a magyar labdakihozatal és az előtte-mellette történő mozgások nem juttatják el hozzá megfelelő helyzetben a labdát.
A HVG magasabban tartaná, mások vinnék fel hozzá a labdát
A HVG cikk már egy lehetséges következő lépést is felvázol a Georgia elleni mérkőzésre.
Az elemzés szerint centerjáték hiányában elképzelhető, hogy Marco Rossi előrébb tolja Szoboszlait. Az ukránok ellen hamis kilencesként kezdett, Belfastban pedig a második félidőben többször került magasabbra.
A HVG ebben a rendszerben különösen Tóth Alex és Schäfer András szerepét tartja fontosnak. Ha gyorsabb passzokkal és bátrabb labdás előrelépésekkel ők képesek feljuttatni a labdát a támadóharmadba, Szoboszlai magasabban helyezkedhet, és nagyobb terület nyílhat előtte.
Vagyis ebben a változatban nem Szoboszlainak kellene minden támadás elejére visszamennie a labdáért. Mások vállalnának nagyobb részt az előrejuttatásból, ő pedig közelebb maradhatna ahhoz a területhez, ahol passzal, megindulással vagy lövéssel közvetlenül veszélyt teremthet.
SzoboFan: nem feltétlenül Szoboszlai helyét kell először megoldani
A három elemzésből a SzoboFan szerint egy ennél valamivel összetettebb következtetés rajzolódik ki.
Nem biztos, hogy önmagában az oldja meg a problémát, ha Szoboszlait öt vagy tíz méterrel előrébb, esetleg hátrébb helyezi Marco Rossi.
A kérdés inkább az, hogyan jut el hozzá a labda.
Ha Szoboszlai mélyre lép vissza azért, hogy segítsen a labdakihozatalban és a támadás felépítésében, akkor éppen az a játékos kerül távolabb a kaputól, akitől az utolsó passzt, az átlövést vagy a döntő megoldást várjuk.
Ha viszont magasabban marad, miközben a mögötte játszók nem képesek gyorsan és pontosan átjuttatni hozzá a labdát, akkor elszigetelődhet.
A SzoboFan olvasatában ezért nem egyszerűen Szoboszlai pozíciója a kulcskérdés, hanem a körülötte kialakított kapcsolatrendszer.
Tóth Alex és Schäfer nagyobb szerepet vállalhat a labda előrejuttatásában, miközben a széleken és a középpályán is szükség van olyan közeli kapcsolatokra, amelyek lehetővé teszik a gyors kombinációkat. Ebben a rendszerben Szoboszlai magasabbról indulhatna, de nem kellene egy fix pozícióba bezárni: visszaléphet egy-egy összjátékért, oldalra mozoghat, majd ismét megérkezhet a kapu előterébe.
Ez nem kész recept Marco Rossinak, és három újságcikkből természetesen nem lehet egyetlen biztos taktikai megoldást levezetni. A közös probléma azonban mindhárom elemzésben felismerhető: a válogatott akkor használja kevésbé hatékonyan a legjobb támadójátékosát, amikor neki kell egyszerre eljuttatnia és fogadnia is a labdát a veszélyes területen.
Egy mai elemzés is ráerősít a kapcsolatok fontosságára
Szerdán megjelent az M4 Sport friss taktikai elemzése is, amely egy újabb érdekes részlettel egészíti ki a képet.
Az M4 szerint az Ukrajna elleni első félidőben Szoboszlai tízes pozícióból rendszeresen jobbra húzódott, ahol Bolla Bendegúzzal, Damir Redziccsel és Schäfer Andrással alakultak ki közeli kapcsolatok és létszámfölények. Az elemzés szerint ebben a játékrészben termelte a magyar csapat a legtöbb várható gólt, 1,40-es xG-t.
A második félidőben ezek a kapcsolatok ritkábbá váltak, Belfastban pedig az M4 szerint még merevebbé vált a magyarok pozíciós játéka.
Ez nem bizonyítja önmagában, hogy egyetlen taktikai megoldás lenne helyes. Arra viszont ráerősít, hogy Szoboszlai hatékonyságát nem lehet elszigetelten, kizárólag a kezdőpozíciója alapján vizsgálni: legalább ilyen fontos, hogy kik és milyen távolságban mozognak körülötte.
Fotó: MLSZ / mlsz.hu
Felhasznált források:
Telex: Hat helyett egy pont jött össze a Nemzetek Ligájában, most már pár gólnak is örülnénk
HVG: Mi a helyzet a magyar válogatott „szerencséjével”, amiről Szoboszlai és Rossi beszélt?
M4 Sport: A játékosminőség kérdése, eltűnő relacionizmus és az a bizonyos szerencse
