Egyetlen mondat többet elárult Szoboszlai Dominikról, mint bármelyik statisztika a Georgia elleni Nemzetek Ligája-mérkőzés után. A magyar válogatott csapatkapitánya az M4 Sportnak beszélt arról, hogy a bemelegítésnél még a visszalépés is megfordult a fejében. A térde nem volt rendben, egész héten alig edzett, mégis végigjátszotta a találkozót.
„Ha már eddig eljöttem, nem fogom cserben hagyni a csapatot” – fogalmazott a lefújás után. Ez a mondat a SzoboFan szerint nem valamiféle felelőtlen hősködés bizonyítéka, hanem annak az elszántságnak a kifejezése, amely a kapitányi karszalagot valódi tartalommal tölti meg.
Nemcsak beszélt róla, tett is érte
Magyarország november 14-én 2–0-ra győzött Tbilisziben. A 73. percben Szoboszlai szöglete és Sallai Roland csúsztatása után a labda Lasha Dvali válláról pattant a kapuba; a 85. percben pedig a középpályás önzetlen passzából Varga Barnabás állította be a végeredményt. Ahogyan a korábbi SzoboFan-értékelésünkben is megírtuk, nem arról volt tehát szó, hogy a csapatkapitány a pályán maradásával akart példát mutatni, miközben a társai megoldották helyette a feladatot. A győzelem mindkét döntő pillanatában ott volt.
Pedig ez a mérkőzés korántsem alakult végig a magyar elképzelések szerint. Marco Rossi az első félidei teljesítményt kifejezetten bírálta. A szünet után azonban feljavult a válogatott, és amikor igazán kellett, Szoboszlai meghatározó szerepet vállalt. Ilyenkor látszik, hogy egy csapatkapitány értéke nem pusztán a karszalagban vagy a meccs előtti beszédekben mérhető.
Liverpoolban másképp nézik – érthető, de van itt valami, amit látni kell
A válogatott győzelmét követő nyilatkozat Angliában is visszhangot kapott. A Liverpoollal foglalkozó This Is Anfield külön cikkben számolt be arról, hogy Szoboszlai a bemelegítés során közel járt a játék lemondásához, mégis kilencven percet töltött a pályán. A klub szempontjából az aggodalom indokolt: egy térdproblémával küzdő alapember esetleges hosszabb kiesése Liverpoolban is súlyos veszteség lenne.
Csakhogy az éremnek van egy másik oldala. Ha Szoboszlai ennyire nem akarja cserbenhagyni a magyar válogatottat, miért ne várhatnák tőle ugyanezt a hozzáállást Liverpoolban? Aki ennyire szeretne nyerni, aki a nehéz pillanatokban sem akar hátralépni, az a klubjáért is mindent meg fog tenni. Nem azért, mert ne lenne fontos számára a saját egészsége, hanem mert a versenyszellemét nem lehet ki- és bekapcsolni attól függően, hogy éppen melyik mez van rajta.
Ez a magatartás nem a Liverpool elleni döntés. Inkább emlékeztető arra, milyen játékosuk van: olyan, aki a végsőkig harcolna a társaiért, akár a Puskás Arénában, akár az Anfielden kell helytállnia.
A győzni akarás nem lehet vádpont
Van ugyanakkor egy fontos határ. Az elszántságot nem szabad összekeverni az orvosi alkalmassággal. Hogy egy sérüléssel küzdő labdarúgó pályára léphet-e, azt az orvosi stábnak és a szakmai vezetésnek felelősen kell mérlegelnie. Egy játékosnak nem az a feladata, hogy minden egészségügyi kockázatról egyedül döntsön, és senki nem szeretné, ha Szoboszlai néhány nap kedvéért heteket vagy hónapokat veszítene.
De a játékos győzni akarását ezért önmagában nem lehet a szemére vetni. Éppen ez az a tulajdonság, amelyet a szurkolók elvárnak egy vezértől. A két állítás egyszerre igaz: Szoboszlai elszántsága elismerést érdemel, és közben a térdét a lehető legnagyobb körültekintéssel kell kezelni.
Kedden még nagyobb szükség lesz a vezérre
November 17-én, kedden 20.45-kor Magyarország Észak-Írországot fogadja a Puskás Arénában. Az északírek 11 ponttal vezetik a Nemzetek Ligája B divíziójának csoportját, a magyar csapat 10 ponttal követi őket. A képlet világos: győzelemmel megvan a csoportelsőség és az A divízióba jutás; a döntetlen nem elég. Ráadásul Willi Orbán és Vitális Milán eltiltás miatt hiányozni fog.
Szoboszlai tehát ismét olyan mérkőzés előtt áll, amelyen sok múlik a jelenlétén és a példamutatásán. Hogy a térde mennyit enged, azt a szakembereknek kell eldönteniük. Azt viszont már Tbilisziben megmutatta, hogy ha rajta múlik, soha nem adja fel könnyen.
A SzoboFan álláspontja egyértelmű: egy csapatkapitánytól pontosan ezt a hozzáállást várjuk. Azt, hogy a társaiért küzdjön, hogy győzni akarjon, és hogy a legnehezebb pillanatban is vállalja a felelősséget. Szoboszlai Dominik megmutatta, miért ő viseli a magyar válogatott karszalagját. És ez olyan tulajdonság, amelyet Liverpoolban is érdemes megbecsülni.
Juha Pál





