A hír önmagában már nem új: Vladimir Smicer néhány napja Pavel Nedvedhez hasonlította Szoboszlai Dominikot, és az erős párhuzam gyorsan bekerült a sajtó körforgásába. A Szobofan megnézte: a Liverpool korábbi középpályása pontosan mire gondolhatott. Nem azt mondta, hogy Szoboszlai „az új Nedved”, és azt sem, hogy Aranylabdát fog nyerni. Három-négy nagyon konkrét futballtulajdonságot emelt ki – és ezek alapján már érdemes közelebbről megnézni az összehasonlítást.
A GOAL szeptember 18-i interjújában Smicertől azt kérdezték, mely tulajdonságokban lát hasonlóságot egykori cseh válogatott társa, Pavel Nedved és Szoboszlai között.
A válasz sokkal kevésbé szólt a sztárstátuszról, mint elsőre gondolnánk. Smicer a fizikai teljesítőképességet, a munkabírást, a kapura jelentett veszélyt és a vezérszerepet emelte ki.
Nem a frizura és nem is az Aranylabda a párhuzam lényege
Nedved neve önmagában elég ahhoz, hogy nagyot szóljon egy címben. A Juventus klasszisa 2003-ban megnyerte az Aranylabdát, 190 pontot kapott a szavazáson, Thierry Henry 128-cal lett második, Paolo Maldini 123-mal harmadik.
Az UEFA korabeli összefoglalója szerint Nedved abban az idényben olasz bajnoki címhez segítette a Juventust, amely a Bajnokok Ligája döntőjébe is bejutott. A finálét a cseh középpályás eltiltás miatt kihagyta.
Smicer viszont nem a díjakból vezette le a hasonlóságot.
Szerinte mindkét játékos játékában nagyon erős a fizikai komponens: rengeteget képesek futni, párharcokat vállalnak, dolgoznak labda nélkül, majd ugyanazon az akción belül támadásban is megjelenhetnek.
Ez már valóban érdekesebb párhuzam annál, hogy két látványosan futballozó középpályást egymás mellé teszünk.
A legfontosabb közös pont talán éppen a munkabírás
Szoboszlai kapcsán könnyű elsőként a nagy gólokra gondolni. A szabadrúgásokra, a távoli bombákra, azokra a lövésekre, amelyek néhány másodperc alatt körbejárják az internetet.
Smicer azonban másból indult ki.
A korábbi Liverpool-játékos azt hangsúlyozta, hogy Nedved rendkívüli munkabírással futballozott, és ugyanezt látja Szoboszlaiban is. A magyar középpályás nem pusztán akkor van játékban, amikor nála a labda: visszazár, szerel, presszingel, területet véd, majd újra elindul előre.
Ebben tényleg érthető a Nedved-párhuzam.
Mindkettőjük játékában fontos az a fajta állandó jelenlét, amely miatt nehéz őket egyetlen hagyományos középpályás-posztba beszorítani.
Ez egyben visszavezet egy másik Szoboszlai-kérdéshez is. Korábbi elemzésünkben azt vizsgáltuk, hogyan lehet úgy kihasználni ezt a sokoldalúságot a magyar válogatottban, hogy közben ne a csapatkapitánynak kelljen minden támadás minden fázisában jelen lennie.
Mindkét láb, távoli lövés, érkezés a kapu elé
Smicer egy másik konkrét hasonlóságot is megnevezett: szerinte Nedved és Szoboszlai egyaránt képes mindkét lábával gólt szerezni.
Ez sem azt jelenti, hogy azonos módon futballoznak.
A közös pont inkább az, hogy a védőnek nem elég egyszerűen az egyik irányt lezárnia. Szoboszlai képes lövőhelyzetet kialakítani magának különböző testhelyzetekből, és a kaputól távolabb sem lehet nyugodtan területet hagyni neki.
Nedved játékának ugyancsak fontos része volt a középpályáról érkező gólveszély. Nem klasszikus csatárként termelte a gólokat, hanem úgy, hogy közben részt vett a játék szervezésében és hatalmas területet dolgozott be.
Itt azonban már érdemes óvatosnak lenni: a hasonló tulajdonság még nem jelent azonos játékstílust vagy azonos szerepkört.
A vezérszerep talán a legérdekesebb Smicer-mondat
Smicer a technikai és fizikai tulajdonságok mellett a vezetői képességet is közös pontnak nevezte.
A Liverpoolban természetesen továbbra is Virgil van Dijk az egyik legfontosabb vezér, de Smicer szerint egy nagy csapatnak nem elég egyetlen vezető. Minden csapatrészben szükség van olyan játékosokra, akik felelősséget vállalnak.
Úgy látja, Szoboszlai ebbe az irányba halad a Liverpool középpályáján.
A cseh szerint a magyar már az előző idényben is vezérként futballozott, és Smicer személyes értékelése alapján a Liverpool legjobb játékosa volt. Azt emelte ki benne, hogy egy mérkőzésen belül többféle feladatot tud magas szinten megoldani: passzolni, szervezni, gólt szerezni és dolgozni a csapatért.
SzoboFan: hol áll meg igazán a Nedved-párhuzam?
A SzoboFan szerint a hasonlat akkor érdekes, ha nem azt kérdezzük, hogy Szoboszlaiból lesz-e „a következő Pavel Nedved”.
Ez túl egyszerű kérdés lenne.
A két játékos más korszakban, más csapatokban és eltérő taktikai környezetben futballozik. Szoboszlai ráadásul pályafutása során már most többféle szerepkört kapott: játszott támadó középpályásként, nyolcasként, szélesebb pozícióban, a Liverpoolban pedig szükséghelyzetben még jobbhátvédként is.
A Smicer által kiemelt alapanyag viszont valóban felismerhető.
Nagy futómennyiség. Intenzitás. Párharcok. Távoli gólveszély. Többféle támadófeladat. És egyre erősebb vezérszerep.
Ezek voltak Nedved játékának is meghatározó részei, és ezek azok a tulajdonságok, amelyek miatt Smicer számára Szoboszlai felidézi korábbi válogatott társát.
Van azonban egy másik tanulság is.
Nedved sokoldalúsága nem azt jelentette, hogy minden pillanatban neki kellett megoldania mindent. Egy jól működő Juventusban kapott olyan környezetet, amelyben az energiáját, mozgását és gólveszélyét a megfelelő területeken tudta használni.
Szoboszlai esetében ugyanez lehet a kulcs.
A képesség arra, hogy szinte mindent meg tud csinálni a középpályán, óriási előny. De csak akkor, ha a csapat nem azért használja ki ezt a sokoldalúságot, hogy valóban mindent vele csináltasson meg.
Fotó: Ank Kumar / Wikimedia Commons, CC BY-SA 4.0 – vágott kép
